A szórványokról tartottak tanácskozást márc. 22-24-én Illyefalván a kolozsvári és temesvári szórványalapítványok, a Kriza János Néprajzi Társaság és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége rendezésében. Egyed Ákos a szórványosodás történetéről beszélt, majd Vetési László református lelkész "az egyenlő utolsó bástya"-jelenséget taglalta kifejtve, hogy ez mennyire túlterheli az egyházat, s a funkciók összekeveredéséhez vezet. Bodó Barna megállapítása, miszerint a szórványok ma számbeli többséget jelentenének Erdélyben, élénk vitát váltott ki. Szilágyi N. Sándor idézte a statisztikai adatot, mely szerint az erdélyi magyarság 56 %-a olyan településen él, ahol a lakosság több mint felét képezi. Péntek János kolozsvári tanszékvezető tanár arról a folyamatról beszélt, mely a művelt közmagyar nyelv kialakulásához vezetett. Trianon után a közmagyar már nem tölthette be egységesítő szerepét a nyelvváltozatok között, eltávolodás indult meg. Robbanásszerűen megnőtt a kölcsönszavak száma, a regionalitást nem ellensúlyozta a közmagyar nyelv, s a nyelv olyan változatai is regionalizálódtak, mint a szaknyelvek, melyek egységesülése korábban lezárult. A professzor a továbbiakban a nyelvi rendszer bomlásának jelenségeit taglalta. A művelődés és a néprajz kérdéskörének előadója Keszeg Vilmos volt. Csicsó Antal megjegyezte, hogy a moldvai csángókhoz csupán a népi kultúra vonalán kellene közeledni, nem a nemzeti tudat vonalán. A moldvai csángók kimaradtak a magyar nemzettéválás folyamatából, ezért reagálnak riadtan az ilyen közeledésre. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./
1996. április 12.
Ápr. 12-én Kolozsváron tanácskoztak a romániai magyar történelemtanárok az 1996 szeptemberétől bevezetendő új tantárgy, a magyarság története tankönyvéről és a tanítás módszertani kérdéseiről az RMDSZ oktatási főosztálya valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében. A találkozó fő célja az volt, hogy megszülessenek azok a munkacsoportok, amelyek a magyarságtörténet tanterves, módszertani, tankönyvi változatait kidolgozzák. Megjelentek az Oktatásügyi Minisztérium, a Babes-Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi-Múzeum Egyesület /EME/ és az Erdélyi Tankönyvtanács képviselői is. Benkő Samu, az EME elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy egységes magyar történelemszemléletre van szükség. Azáltal, fejtette ki dr. Murvai László oktatási minisztériumi osztályvezető, hogy a román történelemkönyvekben a kisebbségi kérdés is jelen lesz, talán sikerül az egyes népeket megbélyegző előítéleteket megszüntetni. Így a magyarokról nemcsak azt fogják tanítani, hogy nyilaiktól egykor fél Európa rettegett. Az új tanügyi törvény csak az V - VIII. osztályban engedélyezi a kisebbségek nyelvén oktatni külön tantárgyként a kisebbségek történelmét, hagyományát. Egyed Ákos professzor bemutatta a készülő tankönyv szerzőit. Létrejöttek a tantervet kidolgozó munkacsoportok, amelyek máj. 1-ig átadják lektorálásra javaslataikat, lektorálás után továbbítják a minisztériumnak. Így a magyarokról nem csak azt fogják tudni, hogy nyilaiktól egykoron fél Európa rettegett, és a törökökről sem csak azt, hogy leigáztak egykoron bennünket. A román nyelvű történelemkönyvek kisebbségtörténeti oldalainak megszerkesztése a kisebbségi szakemberekre vár. Úgy tűnik, hogy a hatodik osztályba vezetik be elsőként az új tantárgyat, melyet heti egy vagy két órában fognak tanítani. /Szabó Csaba: Õsztől új tantárgy az iskolákban: magyarságtörténet. = Szabadság (Kolozsvár), ápr.13., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 16., 76. sz./
1996. április 23.
Egyed Ákos történész reagált arra a képtelen vádaskodásra, amelyet Funar emléktáblába foglalt, hogy az 1848-as szabadságharc idején a magyarok 40 ezer román megöltek és 2400 román faluból elhurcoltak románokat. 1848-ban nem is volt 2400 román falu, mert a székely és száz falvak, a magyar és vegyes lakosságú falvak levonandók a települések számából,az adat tehát képtelen. A szász hatóságok 1850-ben összeírták a román veszteségeket. Ebben 6200-6400 személy szerepel. Ezt az adatot fogadta el Baritiu ismert román történész is. Mit veszített a magyarság? Ha összeadjuk a nagyenyedi, abrudbányai, zalatnai stb. polgári lakosság elleni vérengzések áldozatait, akkor a hatezernek többszöröse jönne ki! /B. Kovács András: Mit szólna hozzá Baritiu? Bronzba öntött előítéletek nyomában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./
1996. április 24.
Egyed Ákos történész dokumentumokkal bizonyította, hogy a Biasini-épületre elhelyezett tábla, mely szerint a "magyar nemesek" 40 ezer románt megöltek az 1848-as szabadságharcban, nem felel meg a szabadságnak. Magyar, román és szász történészek megbízható adatai szerint a magyar, román és szász nemzetiségek vérvesztesége összesen 18 ezer lehetett, ebből a magyarok vesztesége 90-10 ezerre tehető. /Egyed Ákos: A hihetőség határai. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./
1996. május 11.
Máj. 10-11-én Gyergyószentmiklóson kétnapos történészkonferenciát rendeztek. Az előadók között volt a budapesti dr. Péter Katalin, aki Bethlen Gábor fejedelemről beszélt, dr. Demény Lajos bukaresti akadémikus a gyergyói székely társadalom szerkezetét elemezte az 1604-es, 1614-es, 1616-os és az 1619-es összeírások tükrében. Ezekben a Bethlen-lustrákban jelent meg először az Erdélybe betelepülő román lakosság, Marosszéken 5%-os, Gyergyóban 2-3 %-os arányban. Dr. Tüdős Kinga bukaresti történész a XVII. századi székely főnemesi életmódot mutatta be. Magyari András kolozsvári egyetemi tanár, dr. Garda Dezső gyergyószentmiklósi történész és dr. Egyed Ákos kolozsvári akadémikus tartott még előadást. A konferencián köszöntötték dr. Demény Lajost 70. születésnapján. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./
1996. május 19.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi szakosztálya máj. 18-19-én Székelyudvarhelyen tartotta vándorgyűlését. Egyed Ákos szakosztályi elnök mondott megnyitót, majd tizenöt előadás hangzott el. Máj. 18-án a történelmi tudat kialakításáról és a hazai történelemoktatásról folyt a kerekasztal-beszélgetés. A néprajzi-nyelvészeti-irodalmi szekció kihelyezett ülését Székelykeresztúron tartották. meg.
1996. július 3.
Cáfolhatók-e a Funar polgármester utasítására Kolozsváron a volt Biasini Szálló falára felvésett állítás, hogy az 1848-as szabadságharcban 40 ezer románt megöltek, kérdezte Nagy Ernő dr. Egyed Ákos történészről. Igen, cáfolhatók, válaszolta. Avram Iancu Bécsben el akarta érni azokat az ígéreteket, amelyeket a császári udvar, mint szövetségeseknek, kilátásba helyezett. Gyorsan összeállítottak egy iratot, 1849 decemberében. Ebben az időben pontos statisztikai felmérés nem készülhetett. Az irat 35-40 ezer román áldozatot említ, mondván: 8-10 ezer a román harctereken esett el. "Van Erdélyben 2400 román falu, s mindenikből elvittek és elpusztítottak 10 vagy 20 embert." Ez eleve képtelen állítás, de nem is volt 2400 román falu. /Nagykároly és Vidéke, júl. 3./
1996. július 5.
Júl. 5-e és 7-e között tartották meg a Vasvári Napokat, amelyet a kőrösfői RMDSZ szervezett a Rákóczi és a Bocskai Szövetség támogatásával. A rendezvénysorozat keretében a százhetven éve született Vasvári Pálra emlékeztek. Az idei Vasvári Napok fő célja a történelmi tényekre támaszkodva tisztázni az egyre nagyobb indulatokat kiváltó ellentmondásokat, amelyet hűen tükröz a kortárs koronatanú, Avram Iancu és a mai hatalom hangadójának egyik kijelentése. Avram Iancu 1849 novemberében az osztrák kormánynak küldött jelentésében a júliusi csatát "Fintinele-i mészárlásnak" nevezi. Saját veszteségei: négy halott és tizenkét sebesült. Petre Turlea a képviselőház ülésén 1995. október elején azt állította, hogy az "RMDSZ teletömte az országot gyilkosok emlékműveivel...", mint például "az 1848-ból ismert Vasvári Páléval, a véres zászlóaljak megalapítójáéval, aki negyvenezer román haláláért felelős..." - A Vasvári Napokat júl. 5-én Nagyváradon Tőkés László püspök nyitotta meg, a város piacterén a Rákóczi-csapat 1849. ápr. 27-i zászlóavatására emlékeztek. Okos Márton emlékezett a Rákóczi-csapatra, majd a Zika Klára, a Magyarok Világszövetsége főmunkatársa által elkészített zászlók felszentelése következett. A Rákóczi-csapatra emlékezők között volt Vasas Samu, a Kalotaszeg folyóirat, Kudor István a Pro Kalotaszeg Alapítvány nevében. Kalotaszegen, Magyarvalkón folytatódott az ünnepség, júl. 6-án tartották a millecentenáriumi ünnepséget, ahol emlékoszlopot - kopjafát állítottak az 1848-as szabadságharc kiemelkedő személyiségének, Vasvári Pálnak. A kopjafa Kudor István /Bánffyhunyad/ munkája. A kopjafa állításánál többen mondtak beszédet, majd a kalotaszegi népviseletbe öltözött fiatalok műsorát láthatta a közönség, ezután koszorúztak a kopjafánál. A Vasvári-ünnepség Kőrösfőn folytatódott, ahol dr. Péntek János kolozsvári egyetemi tanár megnyitója után dr. Egyed Ákos történész /Megbékélési kísérletek, tragikus összeütközések 1848-49-ben/, Zika Klára, a Magyarok Világszövetsége főmunkatársa /Vasvári emberi, nevelő példája az ifjúság előtt/ és dr. Kreczinger István, a Bocskai Szövetség elnöke tartott előadást. Júl. 7-én Kőrösfőn megkoszorúzták a budapesti Székely Kör támogatásával 1995-benn felavatott kopjafát, amelynek felállítása ellen több feljelentés érkezett a bíróságra, több eljárás folyt, eddig azonban a négy feljelentő elvesztette a pert. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 8., Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./
1996. július 23.
Illyefalván júl. 23-án kezdődik a nemzetközi néprajzi szeminárium. Az előadók között van Egyed Ákos /A székely katonai társadalom (16-18. század)/, Imreh István /A faluközösségek/, Hermann Gusztáv /A székely identitás/, továbbá Gazda Klára, Kónya Ádám és Gagyi József. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./
1996. augusztus 12.
A III. Magyar Református Világtalálkozó rendezvényeivel párhuzamosan az Erdélyi Református Egyházkerület szervezésében aug. 4-9-e között Homoródfürdőn tartották meg a Magyar Református Ifjúsági Világtalálkozót. Szervezője az erdélyi IKE /Ifjúsági Keresztyén Egyesület/ elnöke, dr. Buzogány Dezső teológiai tanár tanártársaival és teológus hallgatóival. Mintegy 500 fiatal gyűlt össze, sokan Magyarországról, de jöttek Kassáról is. Kirándulásokat szerveztek, előadások hangzottak el. Az előadók között volt Egyed Ákos professzor, továbbá Kristó Boróka csíkszeredai és Pozsony Ferenc kolozsvári tanár. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./
1996. augusztus 12.
A III. Magyar Református Világtalálkozó rendezvényeivel párhuzamosan az Erdélyi Református Egyházkerület szervezésében aug. 4-9-e között Homoródfürdőn tartották meg a Magyar Református Ifjúsági Világtalálkozót. Szervezője az erdélyi IKE /Ifjúsági Keresztyén Egyesület/ elnöke, dr. Buzogány Dezső teológiai tanár tanártársaival és teológus hallgatóival. Mintegy 500 fiatal gyűlt össze, sokan Magyarországról, de jöttek Kassáról is. Kirándulásokat szerveztek, előadások hangzottak el. Az előadók között volt Egyed Ákos professzor, továbbá Kristó Boróka csíkszeredai és Pozsony Ferenc kolozsvári tanár. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./
1996. augusztus 17.
Aug. 17-én a Kolozs megyei Székelyszentistvánon tartották meg az erdélyi millecentenáriumi ünnepségek egyik jelentős, központi rendezvényét. Az ünnepi istentiszteleten dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondta az ünnepi beszédet, dr. Egyed Ákos tartott történelmi emlékezést. Székelyszentistvánon kiállítás nyílt az erdélyi egyházak, nemesi családok, települések címereiből, melyeket Aradits László rézből domborított, Sándor József fába faragott, Illyés István ex-librisekbe örökített. A kiállítást dr. Kötő József nyitotta meg, dr. Székely András heraldikus a címerek tudományos magyarázatát ismertette. A napot falutalálkozó zárta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 20., 848. sz./
1996. augusztus 17.
Aug. 17-én a Kolozs megyei Székelyszentistvánon tartották meg az erdélyi millecentenáriumi ünnepségek egyik jelentős, központi rendezvényét. Az ünnepi istentiszteleten dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mondta az ünnepi beszédet, dr. Egyed Ákos tartott történelmi emlékezést. Székelyszentistvánon kiállítás nyílt az erdélyi egyházak, nemesi családok, települések címereiből, melyeket Aradits László rézből domborított, Sándor József fába faragott, Illyés István ex-librisekbe örökített. A kiállítást dr. Kötő József nyitotta meg, dr. Székely András heraldikus a címerek tudományos magyarázatát ismertette. A napot falutalálkozó zárta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 20., 848. sz./
1996. október 5.
Katona Szabó István, a Bolyai Egyetem Baráti Társaságának elnöke, a Nagy remények kora című kétkötetes krónika szerzője /munkájában az 1944 és 1948 között létező erdélyi demokráciának és a Bolyai Tudományegyetemnek állított emléket/ nyilatkozott abból az alkalomból, hogy Budapesten, az Idegennyelvű Könyvtárban megnyílik okt. 5-én Az erdélyi magyar felsőoktatás évszázadai című kiállítás, azonkívül tudományos konferenciát szerveztek a Magyarok Világszövetsége székházában. A konferencián részt vett többek között Egyed Ákos történész, Balázs Sándor filozófus, Incze Miklós történész, Toró Tibor fizikus, Kerekes Jenő közgazdász. Régóta gyűjtötte az erdélyi iskolákkal kapcsolatos fényképeket, könyveket, mondta Katona Szabó István. A rendszerezésben együtt dolgozott Faragó József kolozsvári egyetemi tanárral és Incze Miklós történésszel. /Ablonczy Balázs: Kis remények kora. Az erdélyi magyar felsőoktatás évszázadai. = Magyar Nemzet, okt. 5./
1997. április 12.
Kolozsváron a magyarságnak kedves emlékű Biasini Szállón /a Petőfire emlékező tábla mellett/ márc. 15-től kétnyelvű tábla hirdeti: 1848-49-ben 40 ezer románt és 270 román falut pusztított el a "magyar nemesség által vezetett megtorlás". Honnan származnak ezek az adatok, tette fel a kérdést Egyed Ákos történész. A kolozsvári Történelmi Lapok 1874. ápr. 2-i számában a folyóirat főszerkesztője, K. Papp Miklós közzétette a Mennyi kárpótlást kívántak a románok 1849-ben című emlékiratot. Ez az emlékirat 1849-ben készült a román küldöttség számára, amelynek élén Avram Iancu állt és Bécsben a császártól kért és kapott kihallgatást. Az emlékirat felsorol név szerint 145 kivégzett román vezetőt és megemlít 1115 elpusztított lakost és 12 falut, ahol a románok nagy veszteséget szenvedtek, majd azzal folytatja, hogy nem létezik olyan román helység, amelyből 10-20 embert nem ölettek volna meg, továbbá a csatákban elesett 8-10 ezer ember, az áldozatok számát 35-40 ezerre lehet tenni. Ezekért a veszteségekért a románokat 2 926 000 forint kárpótlás illeti meg. Bécsben a túlhajtott számadatokat nem fogadták el, hanem Bécs hivatalos összeírást rendelt el 1850-ben. Az osztrák hatóságok a megölt 9-10 ezer magyart nem írták össze. Az összeírást 1851-ben közölték. Az osztrák statisztika 4834 áldozatot említ, ebből 4425 volt román, 244 szász és 165 magyar. Az áldozatok egy részét bíróságok ítélték el emberölésért, gyújtogatásért. - George Baritiu, az 1848-as események történetírója 6000 román áldozatról írt. /Egyed Ákos: A hihetőség határai.= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./
1997. június 1.
Máj. 31-én Mészkőn ünnepi díszbe öltözött templom fogadta az Aranyosszékről és Kolozsvárról összesereglett egyházi méltóságokat, közéleti személyiségeket és a számos vendéget, akik Balázs Ferencre emlékeztek, halálának hatvanadik évfordulóján. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök istentisztelete nyitotta meg az emlékezést. Cseke Péter Balázs Ferenc önfeláldozó életútját méltatta, arra emlékeztetve, hogy temetésén, 1937. máj. 24-én az erdélyi szellemi élet nagyjai búcsúztatták. Felavatták Balázs Ferenc mellszobrát, ifj. Stalmüller Géza alkotását a templom cintermében, majd a temetőben megkoszorúzták Balázs Ferenc sírját. A mészkői unitárius gyülekezet mindössze 112 lelket számlál, de ismételten bebizonyította, hogy méltó módon emlékezik a nagy elődre, olvasható Makkay József beszámolójában. A következő napon, jún. 1-jén Kolozsváron tartottak Balázs Ferenc-emléknapot, melyet az unitárius egyház, az EMKE és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság szervezett. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök megnyitója után dr. Egyed Ákos történészprofesszor, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke hangsúlyozta, hogy a rendezvény célja nem egyszerű múltidézés, hanem Balázs Ferenc szellemében a továbbképzés lehetőségeinek megtalálása, olvasható Papp Annamária tudósításában. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./
1997. augusztus 22.
Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum volt a házigazdája a II. összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpóziumnak, melynek rendezői közé tartozott az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Történészek Nemzetközi Társulata. Az első találkozót 1996-ban tartották, és akkor úgy döntöttek, hogy a következő öt évben minden alkalommal másik magyar kisebbség ad otthont a tanácskozásnak. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet- Nyelv és Történelemtudományi Szakosztályának elnöke nyitotta meg a szimpóziumot. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója a város történetéről, Popély Gyula, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatója a csehszlovák nemzetállam megteremtéséről beszélt, elmondta, hogy 1918 őszétől 1920 decemberéig több mint 106 ezer magyart űztek el. Bárdi Nándor /Budapest/ Javaslatok, tervek, dokumentumok az erdélyi kérdés rendezésére 1918 és 1940 között című előadásában a korabeli határrevíziós törekvésekről közölt adatokat. Szarka László /Budapest/ a magyar kisebbségek ügyének az 1946. évi párizsi békekonferencián való tárgyalásáról értekezett. Molnár Imre /Budapest/ Csehszlovákia egyházpolitikájáról szóló dolgozatát ismertette. Több előadó szerepelt még az első napon, köztük Mirnics Károly a Vajdaságból, Vincze Gábor Szegedről, Bíró A. Zoltán Csíkszeredáról. Másnap a kisebbségi múlt a helytörténetírásban gyűjtőcímmel folytatódott a tanácskozás. Többek között B. Kovács András: A Gömör-kutatás múltja és jelene, Mák Ferenc /Budapest/: A vajdasági honismeret kialakulása című előadása hangzott el. Végül a magyar kisebbségek történeti forrásai témakört tárgyalták. Hermann Gusztáv a székely nemzeti láda mítoszával foglalkozott, Sass Péter /Budapest/ az Erdélyi Katolikus Státus, a kolozsvári egyházi levéltárak helyzetét mutatta be, Vadkerty Katalin a "hontalanság éveire" vonatkozó szlovákiai forrásokról, Oláh Sándor az ötvenes évek székelyföldi átalakulásának helyi forrásairól, Páll Antal Sándor a három székelyföldi levéltárról beszélt. Vékás János ismertette munkáját /vajdasági magyar kisebbségi kronológia/, végül Dippold Péter munkahelyét mutatta be: Teleki László Alapítvány könyvtára, Közép-Európa adatbank. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 26., Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./
1997. október 26.
1998-99-ben hármas évfordulóra emlékezik a Kárpát-medence magyarsága: a szabadságharc 150., Petőfi Sándor születésének 175., illetve halálának 150. évfordulójára. Ennek méltó megünneplése érdekében az RMDSZ Oktatási Művelődési és Egyházügyi Főosztályának, valamint az Erdélyi Múzem Egyesületnek /EME/ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek /EMKE/ közreműködésével okt. 24-én Kolozsváron erdélyi Emlékbizottság alakult, melynek tagjai: Benkő Samu akadémikus, az EME elnöke, Dávid Gyula az EMKE elnöke, Kötő József az RMDSZ oktatási, művelődési és egyházügyi alelnöke, az EMKE ügyvezető elnöke, Matekovits György /Temesvár/, Muzsnay Árpád /Szatmárnémeti/, Sylveszter Lajos /Sepsiszentgyörgy/ az EMKE régiós alelnökei, Egyed Ákos akadémikus, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának elnöke, Balogh Ferenc művelődési főelőadó, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Dáné Tibor Kálmán művelődési főosztályvezető, valamint Laskay Sándor közművelődési előadó. Az Emlékbizottság Benkő Samu és Dávid Gyula személyében két társelnököt választott, a titkári teendők elvégzésével Dáné Tibor Kálmánt bízta meg. A bizottság eldöntötte, hogy körlevélben fordul az összes hazai magyar közművelődési egyesülethez, azzal kéréssel, hogy saját rendezvényeikkel egészítsék ki az ünnepi rendezvénysorozatot. A bizottság javasolta a Román Akadémia illetve a Magyar Tudományos Akadémia közös bizottságának felállítását az 1848-as forradalom eseményeivel kapcsolatban, mely a történelmi igazság jegyében tisztázná azokat az eseményeket, melyeknek a nacionalisták általi félremagyarázása mérgezi a két nép viszonyát és akadályozza a megbékélést. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 27., 1141. sz., Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1-2./
1998. január 10.
Sepsiszentgyörgyön a múlt év végén két rangos író-olvasó találkozó volt: előbb Egyed Ákos jelenlétében mutatták be tanulmánykötetét /A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély/, majd a budapesti Nemzeti Színház igazgatója, Ablonczy László A szivárvány alatt című könyvéről beszélt. Mindkét alkalommal hiányzott a fiatal generáció. Egyed Ákos történész könyvének bemutatójára nem jöttek el a történelem tanárok. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./
1998. január 23.
Az Aranyosgyéresi Népfőiskola programja olvasható a Szabadságban. A programban szerepel - többek között - Egyed Ákos történész előadása az 1848-as szabadságharcról, Márton Áronról Jakab Gábor plébános fog beszélni, jan. 30-án pedig RMDSZ-parlamenti képviselőket hívnak meg. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./
1998. március 8.
Márc. 7-8-án Nagyváradon, a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi központban ünnepélyesen megnyitották az Erdélyi Népfőiskolai Collégiumot. Az alapító okirat szerint az intézmény civil kezdeményezésként kívánja folytatni népfőiskolát alapító és fenntartó elődeinek hagyományőrző, értékteremtő, közösségépítő és hiterősítő munkáját. Nagy Attila püspöki titkár ismertette az 1998-as programot, kiemelve olyan témaköröket, mint A magyarság jövőképe Erdélyben, Elvándorlás-kivándorlás, Gazdasági változások. Dr. Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Collegium elnöke az 1989 utáni magyarországi népfőiskolákról beszélt, Tavaszi Hajnal a sárospataki és nagyváradi kezdeményezés között vont párhuzamot, dr. Csapó József szenátor s nemzeti önazonosság megőrzésé hangsúlyozta, Dáné Tibor Kálmán, a Romániai Magyar Népfőiskolai Collégium elnöke kifejtette, hogy a népfőiskolai intézmények fogalma az utóbbi évtizedekben kitörlődött Romániában. Tőkés László püspök a felnőttképzés szerepéről, az egyház és kultúra viszonyáról beszélt. Másnap dr. Egyed Ákos professzor, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság elnökének Wesselényi 1848 tavaszán című tanulmányát olvasták fel. /Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 10./
1998. április 18.
Funar polgármester 1996-ban bronztáblát állíttatott fel Kolozsváron a Petőfi Sándor ottjártát megörökítő emléktábla mellé, rávésetve azt a hazugságot, hogy az 1848-as szabadságharcnak 40 ezer román áldozata volt. A Magyar Közéletben Csetri Elek történész nyilatkozott az áldozatok valódi számáról. Ennek a valótlan adatnak Avram Incu a kiötlője, aki a császárhoz írt beadványában szerepeltette ezt a légből kapott lélekszámot. A magyar történészek közül Egyed Ákos számította ki a meglévő dokumentumok alapján, hogy Erdélyben 1848-49-ben körülbelül 18 ezer ember halt meg, közülük 10 ezer magyar volt. A románok kegyetlenkedéseiről viszont vannak adatok. Kisenyeden egy udvarházban a románok 200 magyar gyilkoltak meg, a Zalatnáról menekülő magyarok közül 650-et. A Fehér megyei Krakkó katolikus templomába menekült 297 magyart halomra ölték a románok. /Szilágyi Aladár: hazudik a bronztábla. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 18./ A hivatkozott interjú: Horváth Arany: Százötven esztendős ellenségkép. Emléktáblák és történelem. = Magyar Közélet (Kolozsvár), márc.
1998. május 5.
Bármilyen furcsán hangzik is, az erdélyi magyarság története még nincs megírva - állapította meg Egyed Ákos történész a vele készült beszélgetésben.Különösen nincs megírva a vármegyei magyarság története. A háromkötetes Erdély története nagy űrt töltött ki. De most Egyed Ákos többedmagával az erdélyi magyarság történetét írja meg, figyelembe véve az erdélyi sajátosságokat. Amíg Székelyföld nagyrészt megmaradt szabad földnek, ahol a népesség jó része elkerülhette a jobbágysorsot, addig az erdélyi magyarság népi tömegei jobbágysorsba kerültek. - Romániában a magyar gyermekek intézményes keretek között nem tanulhattak magyar történelmet. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében négy történész vállalta a könyv megírását. Egyikük még nem készült el, hármójuké már nyomdakész állapotban van. /Aniszi Kálmán: Születőben az erdélyi magyarság történeti monográfiája. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 5. - átvéve a Napi Magyarországból/ Tonk Sándor nem készült el a vállalt résszel.
1998. május 5.
Évrõl évre megtartják a Kõrösi Csoma Sándor Napokat Csomakõrösön és Kovásznán. Már a Ceausescu-diktatúra idején is Gazda József szervezte az ünnepségeket. Hegedûs Loránd dunamelléki püspök hirdetett igét a templomban, majd Egyed Ákos történész mondott beszédet. Bárdi László pécsi professzor bejelentette, hogy a Magyarok Világszövetsége 1999-et Kõrösi Csoma Sándor-évnek tekinti, az egész világ magyarsága ünnepelni fogja a nagy keletkutató születésének 215. évfordulóját. Az egész Kárpát-medence ünnepévé akarják tenni a Kõrösi Csoma Sándor Napokat, mondta Gazda József, a Kõrösi Csoma Sándor Közmûvelõdési Egyesület elnöke. Hagyománya van a Kõrösi Csoma Sándor Napokon a képzõmûvészeti kiállításnak is. Jelentõsek az ilyenkor szervezett tudományos ülésszakok is. A Kõrösi Csoma Sándor Közmûvelõdési Egyesület idén Bernard le Calloc'h francia kutatónak ítélte a Csoma Sándor-emlékérmet. Az egykori diplomata, egyetemi tanár Csoma kalkuttai éveirõl küldött könyvnek is beillõ dolgozatot - ékes magyar nyelven. /Kõrösi Csoma Sándor Napok' 98. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 5./ Bernard le Calloc'h több éve Kõrösi Csoma Sándor munkásságának kutatója, emellett kitûnõen beszél magyarul.
1998. május 12.
A Gyergyói Népfőiskola idén is megszervezi máj. 22-23-án a már hagyományossá váló történészkonferenciát Gyergyószentmiklóson. A konferencián magyarországi /dr. Kedves Gyula, dr. Pelyach István és dr. Csikány Tamás, dr. Bona Gábor, dr. Normann Róbert/ és hazai /dr. Egyed Ákos, dr. Garda Dezső, dr. Tüdős Kinga és dr. Demény Lajos/ történészek tartanak előadást. /Újabb történéskonferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./
1998. május 21.
1977-1984 között - ameddig engedélyezték - Garda Dezső rangos történelmi konferenciákat szervezett Gyergyószentmiklóson. 1992-től 1994-ig minden esztendőben, azóta kétévenként sikerült megszervezni a történészek találkozóját a városban. Garda Dezső rangos történészeket hív meg a konferenciákra. Máj. 21-én kezdődik az 1848-as szabadságharcra emlékező konferencia, az előadók között van - rajta kívül - dr. Egyed Ákos, dr. Tüdős Klára /Bukarest/, dr. Demény Lajos /Bukarest/ és több magyarországi történész. /Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 21./
1998. július 15.
Júl. 19-26. között Tusnádfürdőn kerül sor a Bálványosi Nyári Egyetem IX. kiadására. Az idei rendezvény címe Közép- és Kelet-Európából Európába, szervezői a budapesti Pro Minoritate Alapítvány, a bukaresti Alapítvány a Pluralizmusért és a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal együttműködésével. A rendezvény támogatói között vannak a budapesti Fidelitas és Democracy After Communism alapítványok, a Friedrich Naumann Alapítvány, a Kassai Carpatiian Alapítvány, a New-York-i Magyar Emberi Jogi Alapítvány (HHRF), valamint a kolozsvári EASY és a csíkszeredai FIAD alapítványok. A rendezvény fő témája ezúttal is a román-magyar partneri kapcsolatok, a nemzeti kisebbségek és a többségi nemzet közötti együttélés kérdésköre, a román és magyar kultúra összefonódása, de szó lesz az ifjúság sajátos kérdéseiről, az anyanyelvű oktatás és a multikulturalitás összefüggéseiről, a privatizáció és reform romániai és magyarországi tapasztalatairól és alternatíváiról. A nyári egyetemre illusztris romániai, magyarországi, svájci és USA-beli személyiségeket, politikusokat, egyetemi tanárokat, politológusokat, írókat és történészeket hívtak meg a szervezők. Többek között előadást tart, vagy moderátorként vezeti a vitát Radu Vasile, Orbán Viktor, Zoe Petre, Németh Zsolt, Markó Béla, Tőkés László, Gabriel Liiceanu, Andreas Oplatka, John Fox, Renate Weber, Gabriel Andreescu, Andrei Marga, Szőcs Géza, Kelemen Hunor, Tokay György, Birtalan Ákos, Crin Antonescu, Adrian Severin, Horia Rusu, Smaranda Enache, Kötő József, Mona Musca, Kónya-Hamar Sándor, Toró T. Tibor, Mátis Jenő, Szász Zoltán, Pálinkás József, Egyed Ákos, Razvan Ungureanu, Pete István, Ioan Muresan és mások. A kulturális rendezvényekre meghívták többek között Mircea Tomát, Florin Calinescut, Kállay-Molnár Pétert, Sebő Ferencet és Selmeczy Györgyöt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 17., 1305. sz./
1998. augusztus 18.
Történelmünk a Duna-medencében /Polis, Kolozsvár, 1998/ címmel jelent meg a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság kiadásában annak a történelmi szemináriumnak az anyaga, amelyet Temesváron, 1996. máj. 30-31-én tartottak és a honfoglalás 1100. évfordulójának szenteltek. A kötetet kiegészítették néhány más előadás, illetve tanulmány közlésével. /Történelmünk a Duna-medencében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./ A szerzők között van Jakó Zsigmond, Tonk Sándor, Csetri Elek, Egyed Ákos, Péntek János, Kovách Géza és Demény Lajos is.
1998. szeptember 18.
Szept. 26-27-én, a Tövisháti Napok rendezvényei keretében az 1848-49-es szabadságharcra emlékeznek Szilágycsehen. Dr. Egyed Ákos történész tart előadást, majd dedikálni fogja Erdély 1948-49 című könyvét. A tájegység néprajzát ismertető előadást fog tartani Pozsony Ferenc egyetemi tanár, dr. Zsemlyei János nyelvész pedig Szilágycsehet és környékét ismerteti az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárral kapcsolatban. /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 18./
1998. szeptember 30.
Késik az erdélyi magyarság történelemkönyvének megjelenése. Dr. Egyed Ákos történészprofesszor elmondta, hogy szerzői munkaközösség vállalta el a tankönyv megírását 1996-ban, de nem mindegyik szerző készült el a saját részfeladatával. /Késik a magyarság történelemkönyve. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./
